2014. október 26.
Kedves Kollégáim, Barátaim egybegyűltek!
Örömmel tölt el, hogy eljött ez a nap is, hogy Ti is eljöttetek, együtt vagyunk a könyv is megvásárolható úgy ahogy azt megírtuk a meghívóban és jut is mindenkinek, aki szeretne.
Én kértem mára a szót, mert szeretném megosztani veletek gondolataimat, amik a könyv készítése során felmerültek bennem / sok mindenben egyet értünk a könyv készítőinek csapatával, de amiket mondani fogok azok az én gondolataim. azért találom fontosnak ezeket elmondani, mert úgy érzem a visszajelzések alapján sokan nem tudjátok milyen nehéz ez a munka, mivel jár, ezeket szeretném megosztani veletek.
Először is amikor Tóth Tibor és Szenes István felkértek a szervezői-szerkesztői munkára annak ellenére, hogy még nem csináltam semmilyen könyvet, megtiszteltetésnek vettem a felkérést és úgy gondoltam meg tudok birkózni a feladattal. Ma már sok mindent másképpen csinálnék én is és a csapat is, de ezekre csak a nehéz tapasztalat vezetett rá. Akkor Márton László Attila már sok munkát fektetett be a kollégák felkutatásába, felkeresésébe, de nehezen jöttek a válaszok, nekünk a pályázat beadásához melyre a könyv készítéséhez szükséges anyagi fedezet miatt volt szükség fel kellett mutatni 300 ember jelentkezését és a könyv tervét, 1:1 makettjét. Az idő elég kevés volt erre és a jelentkezők száma is. Azt reméltem, mivel ismerem a fajtánkat már magamból és szakmabeli barátaimból kiindulva is, hogy a körlevélre nem sokan válaszolnak, ám személyes megszólításra majd mindenki komolyan veszi felkérésünket és együtt fog működni velünk! Na ez nem volt ilyen egyszerű. Múlt az idő, a pályázatot beadtuk 300 válasz meg volt a 2004-es jelentkezőkkel együtt, mehet a munka akkor még nem tudtuk, hányan is diplomáztunk a két intézményben a meghatározott 67 év alatt csak saccoltuk mint kiderült 730-an, kitűztük magunknak a célt, hogy minimum 400-an, de ha csak lehet 500-an legyenek benne képes oldallal. / nem lett több 300-nál, a 2004-es listából sem találtunk meg nagyon sok embert! / Éreztem a kutató munkához kevesen vagyunk, Kiszely Marit is megkértem szálljon be, hiszen Ő sokkal több embert ismer, szívesen be is állt és derekasan dolgozott végig, mint mindenki, de ez is kevés volt. Elég nehezen és lassan kaptuk meg a MOME-tól a diplomázók listáját, amiből dolgozni tudtunk és az is csak a névsor volt a diploma évek szerint, állítólag semmilyen más adat nem adható át személyiségi jogok miatt! persze voltak címeink a MAOE-től, Kamarától, internetről egymástól, de nagyon hiányosan, kértük is az invitáló levélben, hogy mindenki szóljon társainak és ha lehet küldje el elérhetőségeiket. kaptunk is így címeket, sajnos nem eleget! Akkor sem derült ki számunkra / mint ahogy most sem erre az összejövetelre hívásnál!/ célba ért-e levelünk vagy a részvételi szándék hiányzik? Volt sok próbálkozásunk telefonon is, ahol kiderült, hogy többen úgy gondolták nem kell válaszolni ha nem akar benne lenni a könyvben.
Most és lehet még többször is nagyon kérek mindenkit a körlevélre is, de a névre szólóra feltétlenül válaszoljatok, legalább egy „köszönöm nem”-el, csak hogy tudjuk megkaptátok! nem csak azért nem érkeztek meg levelink, mert már nem volt jó a cím vagy megváltozott a telefonszám, hanem sokszor az internet is megviccelt minket és későn tudtuk meg, hogy meg sem érkezett a küldemény! Aki már látta a könyvet tudja aki még nem hamarosan megtudja, hogy mindenki benne van akinek a nevét megkaptuk az iskoláktól az évenkénti nyitó oldalakon felsorolva, mert így tartottuk tisztességesnek és az utolsó pillanatig reménykedtünk az anyagok érkezésében és ami megjött azt be is tettük az utolsó pillanatban is! Sajnos emiatt a grafikus szenvedett is mert a névsor betartása miatt az eredetileg vállalt beérezési határidő be nem tartása miatt borultak a sorrendek, oldalszámok, nagyon sok többlet munkával járt,betettük, mert így is nagyon sokan hiányoznak nagy bánatunkra!
Amikor már sokan, persze még mindig nem elegen jelentkeztek és elkezdődött az érdemi munka, akkor jött a könyörgés kérlek küld már a portréd a szöveged stb. Sokan hiányoljátok, hogy nem küldtük vissza az anyagot ellenőrzésre, mi is hiányoljuk, de sajnos be voltunk szorítva a határidőbe és mivel erre még legalább egy hónap kellett volna és így is az utolsó percig dolgoztunk, ezt nem mertük megtenni, mert ha nincs határidőre könyv akkor a pénzt is vissza kell adni, ezt Ti is tudjátok!
Emlékeztek gondolom, hogy eleinte lexikonnak neveztük, de időközben beláttuk sajnos nagyon sokan hiányoznak így döntöttünk az almanach elnevezés mellett.
Mivel ma azért jöttünk össze, hogy ünnepeljünk nem folytatom a nehézségek sorolását, ezeket is csak azért mondtam el, hogy ne ítéljetek meg minket túl szigorúan! Úgy érzem van miért ünnepelnünk, elkészült egy szerintünk a hibáival együtt is elég szép könyv, ami remélhetőleg még többeket is meggyőz arról, hogy érdemes benne szerepelni, a szakmánknak biztos jót tesz és ezt nem csak gondolom, hanem tudom, mindazoknak a szakmán kívüli barátaimnak, ismerőseimnek akiknek eddig módom volt megmutatni tetszik és sokan venni is szeretnének.
A magam és alkotó társaim nevében is köszönöm a bizalmat mindazoknak akik együtt működtek velünk és ránk bízták életművük egy szeletét, aggodalommal, szorongással, de nagy szeretettel csináltuk higgyétek el, ha hibát ejtettünk igyekszünk kijavítani amint lehet egy javított,bővített kiadásban.
Mint az elején is mondtam örömmel tölt el a könyv elkészülte és veletek együtt lenni, egy kitűzött célt elérni, de én az ide vezető utat jobban szerettem, a telefon beszélgetéseket, találkozásokat a munka kapcsán régi ismerősökkel, barátokkal , újakat megismerni, izgalmas az arcokat hangokat munkákat összeilleszteni.
Tudom, most nem lesz elég idő mindenkivel beszélgetni, de remélem egy kézfogára és egy mosolyra azért igen.
Láng Judit