Búcsú Zsuzsától

Szomorú szívvel olvassuk Földes Zsuzsa távo­zását, hisz egy igaz ember, igaz barát ment át a túlpartra. A Barátság által összeforrasztott lelke­ket nem lehet szétválasztani - és aki szeretetből költözik be az ember szívébe, ott is marad mindörökké.

-Gyuri-

Nehezen találja az ember a szavakat, amikor egy tanító barát megy el. Tanított emberséget, türelmet, szeretet. Egy történet jut eszembe, ami jellemzi Zsuzsit.
Akkor már nagy beteg volt. Megbeszéltük, hogy elkísérem orvosához. Zsuzsi, hogy örömöt szerezzen nekem, napokon keresztül szakács­könyveket; bújt, hogy egy ebédet főzzön. Úgy gondolta, hogy én egy mediterrán ember va­gyok, ezért egy mediterrán ebéddel akart meg­lepni. A közös programunk után a következőt tálalta fel: Tejszínes-almás csirkemell levest (horvát), és muszakát (görög).
Ezek az ízek mostantól Zsuzsit idézik nekem.

-R-

Nekem Zsuzsa az, akivel kimentem bagózni, meggyújtottam a cigijét, akivel nagyokat dum­csiztunk, aki türelmesen hallgatta a vég nélküli történeteimet, akinek lehetett panaszkodni, el­mondani zűrjeimet, mindig úgy, ahogy történt. A válasza mindig a megoldás volt, és a gubanc kisimult. Különbözően láttuk a világot, de az enyémhez pontosan illeszkedett az ő látás módja. Kitolta gondolkodásom határait.

-Kati-

Nem ma ismertem meg. Senkitől, semmiről nem mondott, gondolt rosszat, de felmentést, biztatást és tovább mutatást adott mindenkinek. Kreatívan állt hozzá mind a gyakorlati, mind az elméleti feladatokhoz. —
Zsuzsa nagybetegen is mások gondjaival foglalkozott. Ő segítette beteg társait, kapcsola­tokat épített, törődött másokkal, szeretetével és odafigyelésével közösséget alakított, gyógyított.
Hatalmas erő fakadt belőle. Családja, barátai, környezete is az ő gondoskodó szeretetéből újult meg nap, mint nap.
Zsuzsa az örök pozitív, akitől mindig kaptunk segítséget, jó szót. Belénk költözött. Halljuk megfontolt mondatait - immáron belülről.

-Béa-

Megjelent az Óhegy-hírek 2015/1 számában